Kínos bevallani, de legalább heti egy alkalommal kapok valamilyen hasonló sztorit, e-mailben, telefonon, személyesen, és őszintén már ott tartok, hogy a város nevét meg az autó márkáját automatikusan kicserélem a fejemben, annyira egyforma mind. Székesfehérvár volt a múlt heti, Pécs az azelőtti, és az a rész mindig megdöbbent, hogy a vevő minden egyes esetben úgy érzi, ő nem volt naiv, ő tényleg odafigyelt, még a szervizkönyvet is nézte. Na de azért számokkal is alá lehet ezt támasztani, ha valaki szkeptikus lenne. A 2024 szeptemberétől 2025 augusztusáig terjedő időszakban a magyarországi piacon vizsgált autók 5,3 százalékánál bukott ki utólag valamilyen kilométeróra-manipuláció, és az átlagos eltérés 82700 kilométer volt az igazihoz képest. Az ellenőrzöttek több mint felénél külföldi eredet szerepelt, ami engem személy szerint abszolút nem lep meg. Aki külföldről hozat be kocsit, annál majdnem kétszeres az esély a tekert órára, és ez egyáltalán nem meglepő, ha jobban belegondol az ember, mert a határon minden nyilvántartás megszakad, utána meg üres lap.
A TÜV Németországban szépen gyűjt mindent, a franciák a contrôle technique-ben tartják, Hollandiában meg az RDW naplózza az összes vizsgát. Mind a három jól működik a saját rendszerén belül, csak éppen zárt rendszerek, és ez a baj. Aztán átmegy a kocsi a határon, és a másik oldal vakon veszi át, fogalma sincs, mi volt előtte. Egy összeurópai adatbázist, ami követné a vizsgaeredményeket az autóval együtt országhatárokon át, soha senki nem csinált, Brüsszelben erről évtizedekig nem is esett szó komolyan, és most itt vagyunk Kelet-Európában a végeredménnyel. Ráadásul ez nem stagnál, két éve folyamatosan rosszabbodik a kép. Nyugat-Európa az elektromos átállás miatt szabadulni akar a benzines meg dízeles flottájától, ezek az autók meg ömlenek keletre, ide hozzánk is, mert a magyar piacon mindig akad rájuk vevő bőven.
Egy győri kereskedő, akivel rendszeresen beszélek, háromszáz körüli importautót ad el évente, és egyszer vacsoránál megjegyezte, hogy tíz emberből talán egy akad, aki felteszi a kérdést, mi történt azzal az autóval odakint. A többi vevő vagy bemondásra elfogadja, amit kap, vagy, és szerintem ez a gyakoribb eset, direkt nem akar belemenni, mert ha kiderülne valami, azzal kellene valamit kezdeni, és ahhoz meg nincs se ideje, se kedve. Egy 90000-es kilométeróra-állású német rendszámú kocsi és ugyanaz a típus 190000-rel a telepen között akár egymillió forint is lehet a különbség, ezt érti mindenki, aki ebben az üzletben mozog. Maga a kilométeróra-tekerés meg 15000-20000 forintból megvan, úgyhogy a technikai korlát nulla. De hát honnan tudná a vevő, hogy gyanakodjon, ha semmilyen adat nem elérhető számára arról, mit mutatott az óra fél évvel ezelőtt Lyonban vagy Münchenben?
A szabályozás sem véd meg senkit ebben, sőt néha olyan érzésem van, hogy a bürokrácia kifejezetten kedvez annak, aki csalni akar, persze ez nem szándékos, csak így alakult. Veszek Münchenben egy autót, behozom, a TÜV-vizsgák eredményei szépen ott maradnak a müncheni rendszerben. A NAV a regisztrációs adónál a motort nézi, a kibocsátási kategóriát, a kilométeróra-történettel nem foglalkozik. Műszaki vizsgán persze leolvassák az órát, csak hát ha az első magyar vizsgán már a csökkentett szám van bent, az számít innentől bázisnak, és attól kezdve senkinek nem jut eszébe megnézni, mit írt a stuttgarti vagy a bordeaux-i műszer. Az autó korábbi élete ezzel el van temetve, pont. Brüsszel áprilisban dobott be egy javaslatot a digitális járműadatok határokon átnyúló megosztásáról, ami papíron remekül hangzik, de mire ezt huszonhét tagállam legyártja jogszabályba meg informatikai rendszerbe, eltelik négy-öt év, és senki nem várja meg ölbe tett kézzel. Egy piaci elemző, aki a carvertical.com/hu jármű előéleti ellenőrzés adatbázisával dolgozik, tavaly nem is kerülgette a dolgot, hanem kimondta, hogy importautóknál másfélszer-kétszer annyi a turpisság, mint a belföldi állománynál, és javulás? Semmi jele.
Na most a büntetőjogi oldal, az külön történet. Nemrég zárt egy ügy, a vádlott különféle autókon összesen 500000 kilométert csavart vissza, és a bíróság a végén 250000 forintra büntette. Félmillió kilométer, és ennyi volt a bírság, negyedmillió. Hollandiában és Belgiumban rég van erre külön törvény, ott az odometerhamisításért akár több ezer eurót is fizethet valaki, és a legdurvább esetekben börtönbe mehet. Nálunk meg, hogy finoman fogalmazzak, a törvényhozók nem sietnek. Ha egyetlen tekert autón 500000-800000 forintnyi plusz haszon keletkezik, akkor a 250000-es bírság vicc. A debreceni srác, akiről az elején volt szó, bement reklamálni, ez volt a minimum, de az eladó annyit mondott, hogy ő is így vette, punktum, a francia vizsgaeredményekhez meg semmi köze. Fogyasztóvédelmi bejelentés azóta porosodik egy hivatalban, a kuplungcserét pedig, ami 280000 forintba került, a saját zsebéből kellett állnia.
Az EU-ban a járműadatbázisok nemzeti szinten léteznek, az adatmegosztás önkéntes, a gyakorlatban meg szinte nulla. Mondjuk van egy holland autó, totálkáros 2023-ból, a biztosító fizet, aztán egy belga közvetítő veszi meg olcsón, kijavíttatja, és 2024-re ugyanez az autó Magyarországon landol, papíron teljesen tisztán, mert a holland kártörténet sehová nem jutott el. Az RDW-ben ott az egész dossziéja az autónak, kár érte, mert ide senki nem szól át, hogy megnézze. A KSH-nak a 2024-es számait nézve 160000 fölött volt a behozott használt személyautók száma, főleg német, francia, osztrák darabok, és az iparágból nem kell senkinek magyarázni, hogy ennek a tömegnek egy komoly része gyakorlatilag történelem nélkül érkezik, a magyar nyilvántartás meg fogalma sincs, mi volt az autóval odakint. A Magyar Gépjárműkereskedők Országos Szövetsége régóta mondja, hogy az önszabályozás zsákutca, törvényben kellene előírni a külföldi előélet bemutatását. Csak hát nincs ilyen törvény, nem is tervezik, és aki a határral együtt az autó múltját is hátrahagyja, az most is szabadon csinálja. Huszonöt európai ország van az idei átláthatósági rangsorban, mi a tizennyolcadikak lettünk, tavaly még eggyel feljebb voltunk, szóval csúszunk. Sérülést az ellenőrzött autók 57,3 százalékánál jeleztek, egy éve ez 54,9 volt. Két és fél százalékpont, lehet mondani, hogy apróság, de aki ennyi autót lát átmenni a kezén évente, az tudja, hogy ez a szám rosszabbodik, nem javul, és egyelőre nincs semmi, ami megállítaná.
