Vélemények

Tavaly egy családi vacsorán voltunk ott. Isteni volt! Bár a nagykabátjainkkal nehezen lavíroztunk az asztalok között, de aztán segítették levenni, felaksztani stb. Válogatás nélkül mindenkivel udvariasak, nincs hangoskodás a bárpultnál, zilált tekintetek a konyhából kifordulva vagy az ajtófélfánál susmorgás és röhögés. Kényelmes, elegeáns környezetű, kellemes klímájú ahol végre a nem dohányzók érdekeit és zavartalan étkezését is figyelembe veszik. Minden nagyon finom és elegendő mennyiségű volt, a desszertek extra szuperek. Halk zongoraszó, szolid humor és nem hallatszott át a különteremben zajlott esküvői lárma sem. Jó ritmusú volt a kiszolgálás semmire sem kellett sokat várni. Ár/érték arány tökéletes.

Sok jót hallottam előtte, talán ezért vártam tőle sokat és ezért volt csalódás. Zsúfolt, fullasztó, tüdőrepesztően füstös pincelabirintus, talpalatnyi helyen. Nem is értettem, hogy tud ott elférni és lélegezni egy zenekar, egy-egy koncerten. Legutóbb (4 éve) a lepedőnyi táncparketten egy poharas kezét a magasba tartó loboncos részeg táncolt. Más nem mert. Míg egy péntek este az "éttermi" részből átjutsz az "ivós" részbe, addigra újra éhes leszel. Nagymenők előre lefoglalt szeparéin túl számodra nincs ülőhely. Nem tudtam még ott elengedni magam.

Kellemes, csöndes, szolid hely, kellemes faburkolatú belső tér, jól is főznek, nem kell ennél több. Egy 30 fős osztálytalálkozót picit összenyomna, de pár fős baráti találkákra, családi vacsikra ideális. Volt, hogy fáztunk pár éve egy késő őszi vacsorán a le nem szigetelt fedett teraszon, de gondolom azóta már javult a helyzet. Az odavezető út kissé kutyaszaros, de nem hangos, nem büdös, nincsenek balhék, türhető a várakozási idő és a kiszolgálás. Nem kell sokat várni tőle, de az garantált.

Egy időben többször is megfordultam ott, aztán amikor a Valami Amerika a mozikban ment akkor még egy párszor. A felső szintnek van fílingje, de mindig rengetegen vannak, nem lehet elég korán menni, hogy helyed legyen. Az alsó szint az 5x5-ös táncparkettel kicsi és fullasztó, a légkondi alatti asztalnál pedig megfagysz. Csak a vele kapcsolatos szép emlékeket örzöm, de többször azt hiszem nem megyek.

A szörnyebbnél is szörnyübb ez a "rikimartin-latindiszkós" sikerbubolós hungaroklón zenemanufaktúra. Csordás Tibi éles váltása a heavy-ből a ollé-ollá fenékriszálósba nem véletlen. Az összes pletykalap és sztármagazin folyamatosan jól érzékelteti, milyen sikeresen meggazdagodtak ebből a gagyi, ízetlen, kommerszhulladékból. De a siker nem jelent tehetséget. Az idegesítően affektálós műmacsósa rekedtes hangvétel, a külföldi slágerekből lopott harmóniák, a semmitmondó szövegek semmivel sem emelik ki jobban a többi tehetségtelen magamutogató "megélhetési zenész" gittegyletéből.