2013.augusztus 29.-én volt időpontunk a kórház neurológiáján. 2,5éves kislányommal mentünk kontrollra (epilepsyiája miatt). 8-10óra között kellett odaérnünk valamikor...gondoltuk előbb megyünk,előbb végzünk. Földszinten bejelentkeztünk 7:51-kor.Felmentünk a neurológiára ,alig 10-15percet vártunk és jött egy asszisztens hölgy,hogy akinek nem kell laborba illetve EEG-re menni az fáradjon át a C épületbe,mert itt felújítás van és a főorvos nő a C épületben rendel addig.Ezzel nem is lett volna probléma,persze újítsák fel,a lényeg ,hogy a doktornő elérhető és rendel... Nekünk kellett menni Laborba+EEG-re,így maradtunk...odaadom a beutalót,a hölgy hamar jött is egy papírral,amivel a laborba kell menni.Kedves volt,mindent elmondott hova kell mennünk,hol kell bejelentkezni. Át kellett mennünk egy másik épületbe ugyan,de hamar megtaláltuk a labort is...odaadtuk a papírt,hogy vérvételre jöttünk,annyit mondott a hölgy,hogy "ok"...mondom jó,leültünk ,Larám nekiállt rajzolni,nagyon jól elvolt...még meg is jegyeztem milyen barátságos környezet,szép mesefigurák a falakon,tényleg kellemes volt... Kis idő után szólítottak.Bementünk ,mondják így,meg úgy fogjam le a gyereket.Még ez sem volt igazán meglepő,mert Larám fél bármiféle orvostól,vagy bárkitől aki hasonlít egy orvosra.Megszoktam,hogy mindig le kell fogni bármilyen vizsgálatnál.Próbáltak nagyon kedvesek lenni,de hát Laránál ez hiábavaló. Levették a vért ,adtak egy darab törlőt,kb 3x3cm-est,hogy 5percig szorítsam rá a kezére.Mondanom sem kell mivel már egy ideje lefogtam a gyereket,aki mellesleg jó kondiban van,engem is kicsit elhagyott az erőm,illetve Larám vigasztalhatatlanul kapálózott,gondolom haragudott is,hogy "már megint lefogtam,és megint megszúrták". Így mikor kimentünk a váróba rábíztam apára,mert közben egy csepp vér csöppent a nadrágomra,mondom kimosom gyorsan.Kb fél perc múlva értem vissza,Larám a rajzolással próbált vigasztalódni,de közben apát sem engedte magához érni...érthető szerintem. Közben elkezdett folyni a vér a kezéből,törölgettük,próbáltam újra szorítani,ami egy 2,5éves ,hisztis gyereknél nem egy egyszerű művelet....feladtam... Mondom keresek egy nővért,vagy valakit,hogy adjanak 1db ragtapaszt... Na itt kezdődött a baj...a hölgyet ,akinél leadtam a papírt,találtam meg először...mondom "ne haragudjon,tudna adni egy ragtapaszt,mert nem tudjuk leszorítani a gyerek kezét és vérzik"... Válasz: "ragtapaszt?nekünk olyan nincs!Szegény a kórház!" és a következőket már igencsak fennhangon:"szorítani kellett volna a kezét!mert megmondtuk,hogy szorítsa,nem??!!" Erről ennyit...Larám összevérezte a padlót,a kis asztalt,a könyveket amin rajzolt...a hölgy reakciója (miután jól leteremtett minket) ,hogy leült és olvasta az újságját. Sikerült megnyugtatnom Larát egy pudinggal,közben elállt a vérzés,de mondanom sem kell mindegyikük csupa vér volt...Lara nem engedte megtörölni magát,így elmentünk megmosakodtunk kicsit...mikor ez is megvolt,összepakoltam és otthagytunk mindent véresen...remélem más is látta és továbbadták,hogy milyen "kedvesek" voltak... Mire a neurológiára értünk ,a főorvosnőhöz ,már kicsit megnyugodtam.A doktornő nagyon kedves volt...és mint kiderült ,még egy EEG vizsgálat kell ugyan,de 99,9%,hogy Larám meggyógyult,kinőtte az epilepsyát :) Ez egy kicsit kiengesztelt,de ettől függetlenül gondoltam leírom a történetem,mert nem értem,hogy egy kórházban,főleg ahol ilyen pici gyerekekkel is foglalkoznak,hogy nem lehet 1ragtapasz??És egyáltalán,hogy engedhet meg magának egy nővér ilyen hangnemet?