Először és utoljára voltam ott. Mindössze csak ki szerettem volna vetetni pár szemet az órám fém szíjából. Láthatóan nehézségekbe ütközött az órás, csípőfogóval esett neki, ütötte, mivel szétszedni nem tudta, megpróbálta eltörni. Még nézni is rossz volt. A legszívesebben elvettem volna tőle, de ehelyett félrenéztem, gondolván mégiscsak szakember. Megkérdeztem lesz-e szem belőle, hogy később, ha kell vissza tudjam tetetni. Azt mondta nem, mert olyan nehéz szétszedni. Ekkor még jobban aggódtam. Végül lett két szem, az óra szíja meg túl passzos lett. Mikor mondtam, hogy ez így nem jó, felemelte a hangját. Kértem, hogy tegye vissza azt a két szemet inkább (már szabadulni akartam és bántam, hogy betettem oda a lábam). Teljesen kiakadt. Neki most erre nincs ideje, mögöttem van egy másik vásárló, ki kell szolgálnia. Mondta, hogy másnapra megcsinálja, de nem ingyen. Ingyen senki nem dolgozik. Közben igyekezett a másik vásárlót kiszolgálni. Váltig tagadta, hogy azon a két egészséges szemen kívül többet szedett volna ki. Közben továbbra is megemelt hangon beszélt velem. Nekem ebből elegem lett, nagyon csalódottnak éreztem magam, elkeseredtem, mert az óra fontos számomra. Kifizettem neki a 2 ezer forintot a semmiért és elvittem a 2 megmaradt szemmel együtt. Szerencsére az az órás nyitva volt ahonnan az övet vettem és mindig kedves volt, ő visszatette. Most ugyan összességében rövidebb, mint amilyen volt, de pont jó. Hálás vagyok a segítségért. Szomorú, hogy mint kiderült, több mint 40 éve órás, mégis így bánik az órákval és a vásárlójával.