Az Ormos Intézet nagyon jó intézmény. Mindent meg tudnak állapitani, mindenre vagy gyógymódjuk. Egyetlen egy probléma van csak. Rettenetesen drága, és ezt a mai világban csak a gazdagok vállalhatják fel. Az árak horrorisztikusak.

Sajnálattal adtam egyes értékelést a Delta Országos Mentőcsoportnak. A férjem, és még én is dolgoztunk ott, bár én csak pár alkalommal kellett menjek, a féjrem viszont másodállásban csinálta. Bejelentve nincs senki, mert akkor túl sok adót kéne fizetni. A betegekért amikor mentünk, rengeteg beteg kiabálta ránk, hogy feljelent minket, mert már több mint 8-12 órája várja a mentőt és még mindig a kórházban sinylődik. Próbáltuk elmagyarázni, hogy nem mi tehetünk róla, de nem értették meg, abban a helyzetben igazuk volt. Aki tudott időre mentőt kérni, annak fizetnie kellett érte, de ezt csak az tehette meg, akinek pénze volt. Előfordult, hogy olyan cimet kaptunk, ahonnan nem jött ki senki, aztán azt mondták ott sem voltunk, voltak olyan cimek, ahová alig lehetett PDA-val odatalálni, éjszaka értünk oda, de már nem engedett be senki, hiába szirénáztunk. A hóbol elakadva a tűzóltók húzták ki a mentőautót mert a felszereltséggel sajnos nagyon nagy problémák vannak, és mert letörött a sárvédőből egy kis darab a mentésnél, a férjem béréből vonták le a javitás költségét. Az egész egy nagy fejetlenség az irányitás részéről, azt sem tudják hová kapják a fejüket. A szakképesitett embereket elküldik, és felvesznek pl. sima mezei buszsofőrt, akinek sajnos semmiféle tapasztalata nincsen a betegápolásban, vagy egy mentőautó vezetésében. Sajnálom, hogy ilyet kellett irnom mint vélemény, de mivel a bőrünkön tapasztaltuk a dolgokat, ezért úgy éreztem jobb ha többen is tudnak erről. Később a férjemet kirúgták, mert azt merte kérdezni, -miután nyáron 3 napig otthon kellett ülnie, mert mondták,hogy számitanak rá- hogy mikor kap munkát, mert azért nyár van és jó lenne ha tudná mire számithat. Szép kilátások a magán mentősöknél.

2006-ban kerültem be egyik hétvégén a Városmajor utcai kórházba, mint ügyeletes kórház. Ott deritették ki, hogy lábfeji súlyos érszűkületem van, és küldtek tovább az akkor éppen ügyeletes kórházba. Ott megállapitották, hogy gógyithatatlan Buerher-kórom van, majd megoperáltak. Tulajdonképpen a Városmajor utcai érsebész főorvosasszonynak köszönhetem, hogy nem vágták le a bal lábamat.

Sajnos a Heim Pál Gyermekkórháznak azért nem adtam teljes értékelést, mert rettenetesen sokat kell várni, ha probléma adódik gyermekeinkkel, szinte az egész nap azzal megy el, hogy az orvoshoz történő bejutásra várjunk. Amennyiben éjszakai ügyeletre kell a gyermeket vinni, a várakozás szintén rengeteg időbe telik. Némely orvosok -tisztelet a kivételnek- idegesek, arrogánsok,nem veszik figyelembe azt, hogy a szülő aggódik gyermekéért,és a gyermeknek fájdalmai vannak, legyen az kisebb avagy nagyobb fájdalom. Sajnos a RTG-gép elég elavult, mely a törést nem minden esetben mutatja ki, igy nem tud az orvos diagnózist felállitani.

Az Országos Gerincgyógyászati Központban műtöttek nem régen gerincsérvvel. Nagyon meg voltam elégedve a nővérek és az orvosok hozzáállásával. Kellemes, szinte már mondhatni családias a légkör. A gyógytornász Úr aki hozzám járt egy fantasztikus ember, és nagyon kedves, szivélyes és szórakoztató. Tehát nem unalmas a gyógytorna. Az operáló orvosom, egy kedves, fiatal férfi, aki megpróbál mindent megtenni azért, hogy betegéről kiderüljön a baja, valamint próbál mindenben segiteni. Ami nem igazán jó dolog, hogy csak időpontra lehet menni, pedig minden szakorvosnak külön napja van az ambuláns rendelésre, tehát elég lenne egy beutaló. Az időpontok nagyon hosszúak, sokat kell várni. Sajnos láttam már olyat is, hogy aki süteményt vagy ajándékot vitt az orvosának, az sokkal hamarabb bejutott. Az én főorvosom, most újabb vizsgálatra küldött, mert állapotom a műtét után sokat romlott, de bizom benne kiderül mi a probléma, és akkor mielőbb tudok vele találkozni, még az előzőleg megadott 2010. március 31-ei időpont előtt. A kórház maga tiszta, jól felszerelt, jó kollégákkal ellátott. Minden elismerésem.