Ma délelőtt a párom kisebbik gyermekünkkel (aki csupán 4 hónapos) süteményt ment vásárolni a Gólyafészek Cukrászdába. Miután feleségem betolta a babakocsit, a főnökasszony flegmán közölte vele, hogy nem kellene a babakocsival bejönni, mert nem férnek el tőle a vendégek. Illetve mikor neki kisbabája volt, mindig kint hagyta az üzletek előtt. Azt hiszem, ez a fórum megfelelő arra, hogy pontokba szedve reflektáljak a történtekre (ugyan én nem voltam ott, de semmi okom kételkedni párom szavainak hitelességében). 1. Ha a feleségem bemegy oda süteményt venni, akkor ő is vendégnek számít. 2. A mögöttük érkező férfi simán elfért a babakocsi mellett (akinek így ismeretlenül is köszönöm a verbális segítséget). 3. Az hogy a főnökasszony a '70-es években hol és hogyan hagyta a babakocsiját (akár gyermekkel, akár anélkül), nem minősíteném. Csak annyit jegyeznék meg, hogy messze nem azt a világot éljük már... 4. Máshol sok mindent tesznek azért, hogy akadálymentesítsék az üzletet, legyen szó kerekes székes vagy babakocsis bejutást könnyítő dolgokról. Illetve ahol ez nincs megoldva (vagy nem megoldható), ott általában segítőkészek (a Gólyafészekben is három lépcsőn keresztül lehet csak eljutni a pultig.) 5. A hangnem és stílus minősíti az embert. Sajnos már tapasztaltam én is, hogy a főnökasszony minősíthetetlen hangnemben alázza meg az alkalmazottját a vevők előtt olyan módon, hogy az nekem is kellemetlen volt. Nem tudom a tulajdonos "hölgy" hol tanulta a kereskedelmet és az illemet, de csodálkozom, hogy ilyen hozzáállással még talpon vannak. Mindenesetre egy vevőt ma elvesztettek...