Én a 3.muszakba kezdtem el dolgozni.Velem az oktatást követően mindennap a szerelési munkát csináltak. Minden napon más más gépre ültettek más más sorban. Hiába szóltam, direkt csak szereltetni akartak velem. Erről tudott az állítólagos műszak vezetőm is. Cs.R. De még sem tett semmit. Amikor a hetedik nap voltam termelésben , Új soron,, másik szerelő gépen, az nap az eddig végzett munkától eltérően, még bonyolultabb, még másabb munkát kellett csinálnom. Betanitás persze nincs. Saját kérésemre , mert mutatta meg egyik vagy másik dolgozó , hogy mit is kell csinálni? Mert hogy olyat még nem is láttam, nem hogy dolgoztam vele Ehhez a munkához valaki olyan kellett volna aki oda való.de nem én. Úgy hogy mivel betanulás időt töltöm, Semmit nem úgy csinálok tuti..ahogy a 15 éves dolgozó. És ezen a 7.napon, ezért olyan cirkuszt gerjesztett a 15 éve ott dolgozó nő, aki kevésnek találta azt a darab számot, amit én ott aznap tudtam csinálni. Pár órával előtte Cs.R. oda jött hozzám és még kérdezte.Na? Hogy megy? Mire én . Nem jól. Én szóltam, de úgy látom hiába . mivel engem erre a munkára kényszerítenek, mert ez már az volt. Nem engedték, hogy mást csináljak. Direkt minden nap teljes műszakban szetelnem kellett. Senki nem törődött vele. 1 nap volt, és a kezdeti nap amikor nem csesztettek, vagy nem inzultaltak, valamilyen módon. Azt akarták elvárni, és követelte amit ők hosszantartó évek alatt begyakorolhattak, mert nekik adták erre lehetőséget, de ebben a müszakba nekem nem akarnak lehetőséget adni , arra hogy itt tudják dolgozni. Hogy éreznék magukat ezek az emberek, nők, férfi alsó vezetők is. Ha mostantól ezek a személyek sem kapnának továbbiakban hosszú évekig lehetőséget sehol semmilyen Munka végzésére.? Elgondolkoztató a tettük amit még mernek tenni.! Miért is?